Búcsú üzenet

93 bejegyzésnél és majd egy év után abbahagyom a blogolást. ezennel fogadom, hogy nincs több bejegyzés, nincs többé kettős élet.

Érted. Szeretlek Kedves!

Ajándék

Boldog születésnapot sógor... volt sógor... kistejes... Kedves Barátom! :)

Szeretek a földön feküdni

Szeretek a földön feküdni, amikor fáj. Pőrén, megtörve. Nem rejt el egy puha prémes takaró. Csak a kemény padló, és a zokogástól reszkető testem. Ha elég sokáig fekszem megnyugszom. Bámulok, és már nem sírok.

érzelmi cenzúra

Utálom, hogy nem írhatok le mindent! Utálom, hogy meg kell válogatnom a szavaimat. Utálom, hogy számonkéred gondoltaimat. Utálom, hogy magyarázkodnom kell minden betűért! Utálom, hogy folyton bocsánatot kell kérnem azért amit írok azért, hogy ne éerzzek. Gyűlölöm, hogy már előre félek attól, hogy mikor olvasod el.

Csak ne kérd számond, csak hadd írjak, csak hadd érezzek, csak engedj gondolni.

Azt mondod vigyázzak. Vigyázzak mert tudod mikor szólok hozzád, és mikor van másnak üzenetem. Azt ígéred nem kéred többé számon, csak hogy rombolok. Megöllek belül. Ledöntöm a kapcsulatunkat, amit ketten építettünk. Megölöm a gyermeket. Mindezekért vigyázzak miket formálnak újjaim a billentyűkön. Érzelmeimmel cenzúrázod az írást.

Érzelemi kommunista, aki az élet minden területét ellenőrzi és szabályozza a bűntudattal és lelkiismerettel.

könnyekben tovaillanó lélek

Pörögnek. Pörögnek lefele a könnyek. Elkenődik a festék. Az orrom is lassan cseppfojóssá válik. Nem nyúlok zsebkendőért. Csak szimmogok, és hagyom, hogy a könnyeim szétázatasság a körülöttem létező világot. A hazugságot amit én építettem tégláról téglára, és amiben élek. Akarom, hogy elmossanak mindent ami én vagyok, és mindent ami valaha is voltam. Csak eltünni csendben.

[Meghalni félek, de élni nem tudok már.]

BOCSÁSS MEG KEDVES!

bárcsak ne olvasnád. nem akarlak bántani! annyiszor kitartottal melettem, ugy is hogy tudtad a szivem egy resze foglalt, osszetort, es hasznalhatatlan. ugyis maradtal. elfogadtal egy csonkot, egy kis reszt belolem. elfogadtad, hogy meg bánt és még fáj. remélted, hogy egyszer újra látod lobogni a lángot, amit akkor láttál, mikor megtaláltál. nem akarom, hogy neked is fájjon. bárcsak nem is tudnád. de egyszerűen muszály leírnom, mert ha nem teszem majd meghalok a zubogó mondatoktól. kérlek csak ne olvasd. csak ne tudd. csak ne érezd. kell hogy legyen meg valaki körülöttem, aki szeret, aki simogatja lelkem amikor arra van szüksége. tudom, hogy ezzel kihasznállak. épp csak megetetem az éhező lelkem néhány száraz kenyér darabbal. megitatom egy kis poshadt vízzzel, és remélem, hogy ettől majd erőre kap, hogy meggyógyul és kivirágzik ahogyan régen. ahogyan érdemled. de félek nem fog némi száraz morzsától és állott vízcseppektől újraéledni. nem tudja még ezt sem megemészteni. kilöki magából az életet. BOCSÁSS MEG KEDVES!

Rendezetlen gondolatok. (avagy vallomás egy túl hosszan tartó szerelmeről)

Hiányzol azt hiszem. Vagyis hát nem tudom biztosan, de gondolom így nevezik, hogy hiányzik valaki, hogyha minden egyes cselekvést, lehet az akármilyen hátköznapi, átsző egy régi ember.

Hihetetlen, amit teszel velem. Nem bírom fölfogni, hogy nem tudom elengedni, akárhogy is próbálok megszabadulni az emlékektől.

Elhinnéd, ha azt mondanám, hogy még mindíg néha azt hiszem, hogy veled vagyok. Azt hiszem, hogy éppen csak elutaztál kicsit. Meglepődve ébredek rá, hogy nem elutaztál, hanem végleg elmentél. Folyton azt hiszem, és azt láttatja velem balga tudatom, hogy a következő hétvégén jössz, és átkarolsz. Még mindíg várom, hogy belépj az ajtón, szorosan megölelj, és azt suttogd lágyan a fülembe, azon a jól ismert nyugtató hangodon, hogy hiányoztam, és "leszünk mi még együtt úgy ahogy te szeretnéd Bogárkám".

Nem tudok megnyugodni. Nem tudok más melett teljes életet élni. Nem érzem amit kellene, a perzselő vágyat, és az egetrengető szerelmet. Nem érzek semmit, csak baráti gondviselést. Törődést. És semmi mást.

Mostmár így marad ez mindíg? Örökké téged várlak? Sosem lehetek már ember, és nő nélküled?

Ott állok majd egyszer egész összeomlott életemmel, megroppant tartópillérekkel. Te voltál aki éltettél.

Össze akarok görnyedni, hallani a térdem, majd a fejem ahogy puffan a szürke szőnyegen, átadni magam a fájdalomnak, és csak várni a végét. A világ végét.

"egy jelentéktelen dolog is lehet fontos"

Furcsa érzés kering bennem. Nem tudom elmondani, vagy leíni. Éreztem őt, minden vele kapcsolatos emlékem felélénkült, minden kis rezdülés a kapcsolatunk hajszálnyi arany fonalán. Átjárj a lelkem, akárcsak az ereimben folyton lüktető vér. Köszönt, és nem voltam itt. Jöttem, és már ő nem volt itt. Mennie kelett, mert nincs idő. Kérdeztem, hogy fontos-e a mondandója. Ezt válaszolta: "egy jelentéktelen dolog is lehet fontos". Közben lágy zongora dallamok járták be a szobát. Megdobogott a szívem, és már szinte fájt a hiánya. Jó barátom lett volna mindíg, de nem úgy alakult sosem. Nem volt időnk, nem volt alkalmunk. De mégis ott volt, ha kelett, és én is ott voltam. Ő az az ember akire azt mondom, hogy barátom amikor rá gondolok.

angyali

egy kis putto vigyázza az éjszaka álmait...

korberepked szobádban... örködik a vágyak áramlatán...

Rossz ez így

Rosszul esett felkelni hajnali 5kor. Kibújni az otthoni meleg ágyból, amihez annyira hozzánőttem 12 év alatt. Rosszul esett felemelni a hatalmas, és iszonyúan nehéz hátizsákot, kicipelni az előszobába, és leoltani magam után a szobában a vilanyt. Fájt ahogy körbenéztem, és kiléptem az ajtón. Az ahogy kézen fogva indultam el anyukámmal az állomásra, hogy ismét visszamenjek az Új Életbe. Megszakadt kicsit a szívem ahogy integetnem kelett a kisbuszból, ahogy elindultunk lassan, ahogy csak bamultam a sötétet. Utálom!!! Utálom ezt a rohadt távolságot. Az elutazást. Azt hogy hátra kell hagynom az otthonom, a szobámat, azt az embert aki bármit feláldozna értem, csak egy szavamba kerulne, azt aki feltétel nélkül, és örökre szeret. Fáj, ahogy nyúlik, reped, szakad a köldökzsinor! Nem hagyom! És ez az ami igazán a fájdalom forrása. Hogy nem hagyom.

"pengeélen táncoló napfény"

csillogó szemek... csintalan bűbáj... mosoly... bohóka szellem... színek... fény... napkelték és naplementék... felhők... hangok... illatok... kacaj... virág a hajban... energia... pezsgés... eper... pitypang... Pillangók...

kőfal... rabság... ketrec... hazugság... fájdalom... bánat... kínzás... emlékből vert vaslánc... mártiromság... tüske... rozsda... borús nap... eső... könyörtelenség... áltatás...

Az éremnek két oldala van.

tikki spiral

Frisss és ropogos!

ez most kell ide

"Bár az agyamat most az egyszer nem sikerült gondosan elzsibbasztanom és kiürítenem, annyi gondolkodni valóm volt, hogy meg se hallottam a dalok szövegét. És közben egyre vágytam, mikor tér vissza a zsibbadás vagy a fájdalom . Mert a fájdalomnak jönnie kell . Megszegtem a magam számára fölállított összes szabályt. Ahelyett, hogy kitértem volna az emlékek útjából, elébük mentem, és boldogan fogadtam őket . Olyan tisztán hallottam a hangját a fejemben.. Ennek még megfizetem az árát, az biztos . Különösen akkor, ha nem tudok visszabújni abba a jótékony ködbe, amely eddig megvédelmezett . Túlságosan elevennek éreztem magam, és ez megrémisztett . De egyelőre még mindig a megkönnyebbülés volt a legerősebb érzés- és ez a létem mélyéről jött . Bármennyire is erőlködtem, hogy ne gondoljak rá, nem azért küzdöttem, hogy elfelejtsem . Éppen, hogy attól féltem - éjszakánként, amikor a hosszú álmatlanságból eredő kimerültség lerombolta az önvédelemre emelt falakat -, hogy elfelejtem, hogy a múlt kicsúszik a kezem közül . Hogy az agyam szita, és egy napon nem fogom tudni visszaidézni pontosan a szeme színét, a bőrének hűvös érintését, vagy a hangjának a pontos árnyalatát . Azt nem engedhetem meg magamnak, hogy gondoljak rájuk, de elfelejtenem nem szabad őket . Mert volt valami, amiben muszáj hinnem ahhoz, hogy tovább tudjak élni - tudnom kellett, hogy létezik valahol . Ez minden . Minden mást el tudok viselni . Feltéve, ha Ő létezik."

"Tudatomnál voltam, éreztem a veszteség fájdalmát, amely a mellkasomból sugárzott szét, és pusztító hullámokat küldött a végtagjaimba és a fejembe - de el tudtam viselni. Túléltem. Nem mintha a fájdalom gyöngült volna az idők folyamán, hanem mintha én erősödtem volna hozzá, hogy el tudjam viselni."

"Megtiltottam magamnak az emlékezést, és rettegtem a felejtéstől: mintha borotva élén táncolnék."

"Bénító érzés volt; az érzés, hogy egy hatalmas lyukat vágtak ki belőlem a mellkasomon keresztül, amik tovább dobognak és véreznek, az idő haladásának ellenére. Igazából tudtam, hogy a tüdőmnek még mindig épnek kell lennie, mégis ziháltam, mert a fejem forgott, mintha a próbálkozásaim nem segítenének semmit. A szívemnek is dobognia kellett, de nem hallottam a pulzust a fülemben, a kezeim kéknek tűntek a hidegtől. Befelé dőltem, tartottam a bordáim, hogy egyben tartsam magamat. Küzdöttem a zsibbadtságért, a tagadásért, de az elkerült engem. És mégis, úgy éreztem, hogy túlélhetem. Óvatos voltam, éreztem a fájdalmat - a fájó veszteséget ami a mellkasomból sugárzott, miközben a seb roncshullámai végigszaladtak a végtagjaimon és a fejemen keresztül - de ez kezelhető volt. Át tudtam vészelni."

" A fájdalom hullámai, amelyek idáig csak körbemostak, most feltornyosultak, átcsaptak a fejem fölött, lerántottak a mélybe... És nem is jöttem föl a felszínre többé."

"Már sokszor napokra sikerült megszabadulnom a fájdalomtól. Ennek persze ára volt: a szűnni nem akaró érzéketlenség. Választhattam a fájdalom és a semmi között, és én a semmit választottam."

"A szerelem erőt ad valakinek, hogy összetörjön téged. Én helyrehozhatatlanul össze voltam törve."

"Elvégre is hányféleképpen lehet összetörni egy szívet, miközben még mindig elvárják tőle, hogy dobogjon?"

"Megígérem, hogy most fogsz utoljára látni. Nem jövök vissza.
Nem teszlek keresztül még egy ilyenen. Tovább élheted az életed mindenféle beavatkozás nélkül a részemről. Olyan lesz, mintha sohasem léteztem volna."

"Ne aggódj! Utóvégre ember vagy, olyan az emlékezeted, mint a szita! A te fajtádnak minden sebét begyógyítja az idő."

"Tényleg, mintha valaki meghalt volna - én magam. Mert nem csak a legigazibb igaz szerelmet veszítettem el - ami önmagában is elég hozzá, hogy valaki belepusztuljon, de ráadásul elveszítettem a jövőmet, a családomat - azt az életet, amit választottam."
- ha felragyog az Újhold

Mentőöv

- Oké. Gondoltahattam volna, hogy ez lesz hogyha magadra hagylak. Miért csinálod ezt? Szépen lassan teszed tönkre ezt a gyönyörű, sokat igérő kapcsolatunkat, dobod ra a sírköveket. Nem kell neked ez a kapcsolat? Tobbet ér egy már nem létező? Ennek csak ártasz h annak jót tégy (aminek már nem lehet). Verd már ki a fejedből! Felejtsd már el! És tedd mindnyéjunk életét és kapcsolatat könyebbé, mert ez így nem jó! Beáldozod a kapcsolatunkat egy multbéliért! Zárd már ki az életedből, nagyon kérlek!
- Probálom hidd el! Probálom, de van hogy nem tudok mindent kivédeni ami Vele kapcsolatos. Eszembe jut. Lebomlanak a falak, és már nem tudom kizárni. Egyre több tőr fel, egyre jobban fáj. Probálom vissza tuszkolni abba az átkozott sírgödörbe. Most fortyog kicsit s aztan elhül. Nem tudod milyen erőfeszítésekbe került eljutni oda, h úgy tudjak rá gondolni, h ne fájjon. Minden emléket ki kelett zárnom. Most meg itt vagyok a sírban vele. Látom a kezet ami ki akar húzni. Nyúlok felé. Megragadom, húz, aztán visszaejtesz. Nem birod a roncs alá beszorult kedvest kirángatni.

Gyülölöm magam! A rombolást bennem, benne, benned, bennünk. A pazarlást.

Kísértet

Ahányszor csak le merem írni, hogy nem vagy már többé a szívemben, mindíg visszatérsz. Mi értelme? Miért bánt bolond szívem újra és újra? Miért kell folyton ez az átkozott fájdalom? Amikor már ki tudlak zárni a gondolatomból, nem fáj a szívem, akkor büntet a sors. Olyan fordulatot vesz, hogy rögtön visszatérsz. Egy rég nem hallott, de nagyon fontos zene, egy könyv, amiben ugyanez a fájdalom tűnik fel, és ott visszatér az álnok kedves. Faképnél hagyta a lányt, de visszatért. Miért kell folyton előtörnie? Kinek jó ez? Mert nekem nem! Érzéketlen fa darab akarok lenni! Hideg akár a jég. Nem akarom magam előtt látni az arcod. Nem akarom látni mim volt! Nem akarom látni, az ürességet, nem akarok rohanni az erdőben, keresve valamit, kétségbeesetten, aztán sikoltozva felébredni az ürességtől! Ne kísérts, mert fáj, és belepusztulok.

"Meghalni könnyű, élni nehéz."

Gondolj ram!

Egyedül vagyok
Egy idegen városban
Csak néhány jó szót szeretnék

Két szemed kísér
A messzi távolban
Megtennék még bármit ha tehetnék

Ha kezed pihen, egy kézben
Ne gondolj rám!
Ha nem volnál máshol éppen
Ne gondolj rám!
Ha meghalni félsz még, de élni nem tudsz már
Csak akkor gondolj rám...gondolj rám!

Ablakok mögött,
Zokogó esőben
Elfolyó arcok lesnek rám

Diszkréten titkolt,
Rég halott szerelmek
Emlékeiből élnek tán

Ha nem menekülsz még a fénytől
Ne gondolj rám!
Ha a hold nem figyel már az égről
Ne gondolj rám!
Ha meghalni félsz még, de élni nem tudsz már
Csak akkor gondolj rám...gondolj rám!

Ha barátja vagy még a jónak
Ne gondolj rám!
Ha örülni tudsz még a szónak
Ne gondolj rám!
Ha meghalni félsz még, de élni nem tudsz már
Csak akkor gondolj rám...gondolj rám!

Ha kezed pihen, egy kézben
Ne gondolj rám!
Ha nem volnál máshol éppen
Ne gondolj rám!
Ha meghalni félsz még, de élni nem tudsz már
Csak akkor gondolj rám...gondolj rám!

Ismerős Arcok - Ne gondolj rám by user54679

egy Ismerős Arc

A fényképeket nézem,
Kéne mindenképp
Az az elhallgatott mondat
Mitől minden olyan szép

A városban az élet
Sajnos jobb időkre vár
Ahogy énbelém a lélek
Már épp csak hálni jár

Az emberek már nem nevetnek,
Nem élnek, csak nem tudják
Éhesek és nem szeretnek,
Mint a kolduló kutyák

Ha végre indulnál,
Ha végre jönnél felém,
Szeretném újból az életem
Mint eső a napfényben,
Ború a jókedvben -úgy
Tűnne el tőlem a félelem

Az a kisfiú a képen
Most is várja még a lányt
S hogy oly sokáig hiába,
Az már csak engem bánt

Az évek elmaradnak,
Rabolják az életem
És az emlékek sorával
Küld jelet a végtelen

Ha végre indulnál,
Ha végre jönnél felém,
Szeretném újból az életem
Mint eső a napfényben,
Ború a jókedvben -úgy
Tűnne el tőlem a félelem

A fényképedet nézem
Nekem kéne mindenképp
Az az elhallgatott mondat
Mitől minden olyan szép

Ha végre indulnál,
Ha végre jönnél felém,
Szeretném újból az életem
Mint eső a napfényben,
Ború a jókedvben -úgy
Tűnne el tőlem a félelem
Ismerős Arcok - Itt jártam by user54679

Visszatértél régi ismerős

Újra ég a láng, perzseli árva szívemet. Bánat virág nő lekemen.

Ha mennem kell, és induláskor
Szomorú a két szemed,
Beléd ég a tekintetem,
És így maradok teveled.

És ha én már nem is leszek,
Az ígéretem megmarad,
Tudom, mikor árulsz el majd,
S velem együtt önmagad.

Ha elfelejtesz s sáros lábbal
Taposol majd szívemen,
Készülj, mert meg nem bocsátunk
Sem én, sem az istenem!

Akarsz-e játszani?

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig, mindig játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfőre ülni,
borból-vízből mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani mindent, mi élet,
havas telet és hosszú-hosszú őszt,
lehet-e némán teát inni véled,
rubin-teát és sárga páragőzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november,
az utcaseprő, szegény, beteg ember,
ki fütyürész az ablakunk alatt?
Akarsz játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz játszani boldog szeretőt,
színlelni sírást, cifra temetőt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön,
s akarsz, akarsz-e játszani halált?

Kosztolányi Dezső

Ha leszáll az alkonyat

„ De a jó és rossz tudás fájáról nem ehetsz: mert azon a napon, amikor annak gyümölcséből eszel, halálnak halálával halsz meg. ”
– Ter 2:16,17

Leszállt az Alkonyat. Bekebelezett a sötétség, és úgy éreztem, mintha egy hatalmas nagy massza kellős közepén lennék. Rámnehezedett és körbezárt. Nem hagyta gondolataimat másra terelnem, csak sejtelmes titkokkal teli kis világában körözgethettem. Szemem bilincsbe verte a kíváncsiság. Új fordulatok, izgalmas leírásokkal tűzdelt sorai pörögtek előttem, színes általam kitalált képkockákkal párosítva röpködtek ide oda.

"Sosem tűnődtem azon, hogyan fogok majd meghalni − bár az utóbbi hónapokban lett volna rá okom. Ám ha el is játszom a gondolattal, biztos nem így képzelem..." - Alkonyat

"Úgy éreztem, mintha egy rémálom fogságába estem volna, egy olyanba, amelyben még akkor is kénytelen vagy futni, amikor tudod már, hogy véged, de a lábaid mégsem mozognak elég gyorsan..." - Újhold

"Minden kísérlet arra, hogy kiutat találjunk, hiú remény volt csupán. Jeges szívvel figyeltem, ahogy felkészült arra, hogy megvédjen..." - Napfogyatkozás

"Nekem több mint valós halál közeli élményekben volt részem. Ez semmi, ahhoz képest, amit te valaha is átéltél..." - Hajnal hasadás

reggeli rohanás

csörög. szundi. csörög. szundi. csörög. szundi. csörög. leálítás. felül, feláll, papucsba lép, kicsoszog, wc, csap, mosakszik, törülközik, fogat mos, törülközik. visszacsoszog, körülnéz. kicsoszog, konyha, tál, müzli, tej, kanál, visszacsoszog. szekrény, kinyitja, vetközik, öltözik. hajat fésül, köntyba fogja. szemet fest, kapkod, ágyat vet, blogot ír, mailt olvas, füzetet dobál, tolltartó, kikapcs gép, kirohan, cipőt húz, kulcs, ajtó ki, ajtó be. lifthez rohan, gomb nyomi nyomi, ajto ki ajto be, gomb nyomi nyomi, ajto ki ajto be. lépcsőkön rohan, ajtó ki, ajtó be. siet, buszmegálló, busz, jegy, imbolyog, kapaszkodik, ajto ki, kilép, rohan mép pár métert. BEÉRT.

Ennek is vége.

Mar nem sírok. Ennek is vége. Nem jönnek a könnyek, ha a képedet nézem, nem folytogat a gombóc amit hagytal, ha rád gondolok. Még meg-meg dobban valami, jelenlétedben, de elmulik pár perc alatt. Elmúltál. Fáj még az emlék, de nem vagy részem többé. Nem vagyok többé hozzád kötve. Csak egy ismerős arc lettél, semmi több. Már nem ismeri a szívem szívedet, már nem rohan hozzád a lelkem. Meg van magában, ha kell, vagy mással. Már nem kell, hogy rám figyelj, már nem kellesz. Megmondtam én, ennek is vége lesz. Fáj még, és az nem múlik, de már nem kell semmid. Ez az ami elmúlt. A vágy, hogy veled legyek.

Jó éjt!

"Álmodj szépeket joghurtos medvékkel Kincsem! Hiányzol nagyon innen mellőlem az ágyból. :( Védelmezően átkarolnálak és megölelgetnélek, aztán minden szívlüktetésedre forró csókokkal érinteném a nyakad, aztán a torkod mentén puha lehelletekkel haladnék fölfele, míg végül ajkaink lágyan összeforrnának és gyomrainkat pillangó hadak özönlenék el."

Boldogság gyere haza

A boldogság egy olyan roppant illékony anyag, ami olyan gyorsan és észrevétlenül eltűnik, amikor egyedül maradunk, magunkba fordulva, mintha sosem lett volna a tulajdonunkban, csak egy könyvben, vagy királylányos mesében olvastuk volna. Talán nem is mondhatjuk, sosem hogy a miénk. Mindenkié, de éppen pillanatnyisága teszi elérhetetlenné, és ennek következtében dugja föl fejét a gondolat, hogy a boldogság igazából senkié sem.
Ezzel ellentétben, talán nemzetiségünk, illetve népünk bánatos természetéből kifolyólag a szomorúság, a komorság folyton velünk van. Ilyen ez az elátkozott magyar nép. Ha akár csak egy pillanatra is gondolkodni próbálunk, elmélkedünk az életünkön, akkor máris ott van, ott van minden ártó hangjával. Néha üvölt, néha csak suttog, egészen máskor csak ücsörög meletted és bámul. A keserűség nem múlik el, nem hagy ott. Nem illékony akár a boldogság, hanem szilárd megkövült része lelkünknek. A keserűség konzerválódik, akárcsak egy időkapszula marad fönn, minden eseménytől függetlenül.

Előszőr:
"We don't have a pea under our mattress. You know what we have? [shouts] A fucking watermelon!" - The Story Of Us
Nekünk nem borsósem van a matracunk alatt. Tudod nekünk mink van? [kiáltások] Egy kibaszott nagy görögdinnye!

Aztán:
"Isn't this the moment where one of us is supposed to say: Look, this is ridiculous, we love each other, all couples go through this, let's give it another try." - The Story Of Us
Ez nem az a pillanat amikor egyikünk azt mondja: Nézd, ez nevetséges, szeretjük egymást, minden pár keresztül megy ezen, próbáljuk meg újra.


Végül:
"There are some hurts that you never completely get over. And you think, I don't know, that time will diminish their presence - an-an-and to a degree it does - but, ah... it still hurts. Because, well... hurt hurts." - The Story Of Us
Vannak sebek, amik sosem múlnak el teljesen. Azt hiszed, hogy az idő csökkenti a jelenlétüket, és ez valamelyest így is van, de mégis fáj.

az új Szoba

Egy új élet első állomása:

Ez az a hely ahová, ha mostanában elindulok, azt mondom, hogy "megyek haza". Egy alternatív, új otthon. A szövegkörnyezetből értheti a kedves beszélető partner, hogy éppen a "Tudorba" indulok, vagy oda, hol tényleg az otthonom van.

jövök már!

Hív az otthon melege, hív az ismerős, várnak a szokások. Egyre tisztulnak a ködben, ahogy közeledem. Már látom, ahogy tárják karjukat felém, ahogy ölelnének már melegen.

Elröppent könnyedtség.

Nehezedik. Az első napok könnyedsége eltűnt, nehezedik itt minden, a vállaimon tapos az ujdonság. Földbe döngöl a hiány a régi élet iránt, az ismert helyek, emberek, és jól bevált szokások. Újra fel kell építeni, egy egészen más életet. Vigyél vissza te átkozott idő, vigyél vissza oda, ahol otthon vagyok.

az árnyékod vagyok

Csalódtam bennük és mindenben,
....
Új lángok égnek a szívemben.

Sokat tanultam tőled,
Tanultam hinni és várni,
....
Ezt nem is értheti bárki.


....
Taníts a szavakra, emelj fel engem!
Tiéd vagyok, őriz a lelkem.



Amit nekem adtál, azt én elfogadtam,
És hittem benned, pedig nem is tudtam,
Hogy hitem örökre megmarad,
Semmim sincs, csak Te vagy,
Csak Te vagy.


....
Hívnálak én is, maradj ma itt.

haza

megbujt a sarokban. ringatózik, nyöszörög. belemászik a tudatomba, egyre jobban otthon érzi magat. Betelepszik, fészkelődik. kicsomagol, és arrébb pakolja a cuccaim. egy kis idő múlva már én nyöszörgök kisemmizve a sarokban, és ő ül a bőrfotelben. hatalmas vagy honvágy.

te csak szeliden ringass el

"Hosszú zűrös napja volt,
Egész nap messze volt,
Egész nap úton, ahogy én, ahogy más.
Haza most is este ér,
És mindent elmesél.
Milyen hiába volt ma is minden rohanás.
Azt mondja nem baj,
Ez már a múlt.
Holnap biztosan jobb lesz,
Nem lehet mindíg úgyanúgy.

És ha hozzád bújik fáradtan,
És szorosan átölel.
Sose mond, hogy a holnap is ellene van,
Te csak szelíden ringasd el!"

Olyan mint egy álom, lágyan magához von, körém fonja csillogó ezüst fátyol lényét. Betakar magával, és én boldog vagyok. Elragad, oda ahonnan az ablakok fényei csak apró kis csillagok. Fölvísz a magasba, s majd lezuhanok. Olykor mint az átok kerget a hosszú életen át. A sarkamban lohol, bekebelez. Ilyenkor bántom, "nem tolerálom", talán utálom. De azért mégis csak imádom. Most akkor hogy is van ez?

érzékek

"Now I got that feeling once again.
I cant explain, you would not understand.
This is not how I am.
I have become comfortably numb."

Nem kapok levegőt. A szívem ki akar jönni a helyéből. Kezem és lábam egyaránt remeg. Kiráz a hideg. Mozdulni sem bírok.

Eláll a remegés. A hideg sem ráz már annyira. A levegő újra normál útvonalon. Még egy darabig nézek magam elé. A szívem is lassan elcsitul.

Zsibbadt vagyok. Nem érzek.

Itt hagyom az életem. Itt hagyom a várost. Itt hagyok mindent. Itt hagyok mindenkit. Csak megyek a nap felé, egy új világba. Talán ott könnyebb, talán bekebelez az ujdonság.

színes fátyol

"...ne lebbentsd fel a színes fágylat, melyet ki él, úgy nevez: Élet..." - Shelley

Pakol. Szedelőzködik.

pakk pakk... Pakol. Szedelőzködik. Becsomagolja emlékeit, egy jó nagy tévés dobozba. Utána jönnek a kacatok. Felmarkolja, s minden óvatosság nélkül behajítja egy újabb dobozba. Felpakol mindent amire szüksége lehet, még azt is amiről tudja, hogy sosem fogja újra elővenni és használni. Megszokás. Megnyugtatja a jelenlétük, még ha kacatok is. Túlságosan hozzá nőtt ahoz, hogy elhajítsa csak úgy őket a szemétbe, hogy aztán valami semmire kellő népség kitúrja, és megfertőzze a mindennapjaival egy másik kéz. Pakol tovább. Ujjab dobozok, ujabb halom. Gyűl a fölösleg, de cipeli magával csigaházát minden költözésnél. Minden alkalommal új dobozok csatlakoznak a régihez, ujabb kacatokkal, nagyobb halom. A nagy tévés doboz viszont félig is alig van. Abból mindig csak fogy, és csak kicsit gyarapszik.

Fordúlj fel te kurva nagy Óriás

Gennyes fekélyek borítják teste minden darabját. Fekete méreg szívárog belőle. Megmérgezte a visszamaradottság. Nem mozdúl, csak ül puszta gyermek börtönében. Évek óta fetreng a méregben, fetreng, és csak dühönk. Mocskos méreget köpköd amikor csak megszólal. Mint dögkeselyű, éles karmaival rámkapaszkodik. Belemar puha húsomba. Egyszer a vállamból, aztán a combomból. Villámként közelít csőre a szívemhez. Mint forró kés a legpuhább vajon, úgy rágja át magát a melkasomon. Keresztül a bordákon, egészen a szívig. Falatozik, lakmározik még dobogó vérvörösen izzó szívemből. Bekebelezett a mérged, te kurva nagy Óriás.

"Téged megesz, engem elás
És nem csinál semmi mást
Ez a kurva nagy Óriás"

Altass el

[neked irok.foto piar]
Hozzáérsz csupasz bőrömhöz. Beleremegek, annyira hiányzott. Kell, hogy átölelj, kell hogy vissza hozd a gyermeteg hitet.
Az álmaim.
Gyengen, lágyan suttogsz. Nehogy elriadjon a közeledő kisgyerek. Becézgetsz. Biztonságban van a kislány. Nincs veszély ezekben a karokban. Rád hajtom óvatosan fejem.
Simogass. Simogasdd.
Karjaidból röpülök az álmaimba.

végre

Keresd meg ami messze jár

Emlékszel még ugye a kamasz éveinkre,
Ahogy együtt volt az a néhány jó barát?
De nosztalgikus a nóta,
Mert szétszéledt azóta
Az a szépreményű jó kis társaság.
És emlékszel, ugye, a lányra,
Aki oly sokáig várta,
Hogy beleszeressen végre valaki?
S hogy a valaki Te lettél,
Arról nem is igen tehettél,
De azért nem kellett neked kétszer mondani.

Elmentek a régi barátok,
És nem jönnek soha vissza.
De keresd meg a lányt,
Tudom, hogy megtalálod.
Kicsit haragszik ugyan rád,
De azért visszavár.

Értsd meg, kérlek,
Szeret valóban Téged,
Pedig furcsa vagy néha igazán.
Színjátékot ne tervezz,
Nem kell semmilyen jelmez,
Csak menj már, mert vár rád,
Az a lány!

Elmentek a régi barátok,
És nem jönnek soha vissza..
De keresd meg a lányt,
Tudom, hogy megtalálod.
Kicsit haragszik ugyan rád,
De azért visszavár.

Emlékszel még ugye a kamasz éveinkre,
Ahogy együtt volt az a néhány jó barát?



Jéghideg ágyban ébredek, tudod,
Fény mossa az éjszaka ráncait,
Tudom és érzem, hogy merre jársz,
Hiába hiszed, hogy nem vagy itt.

Most sokáig nem látlak, tudod,
Pedig nem vehetem le rólad a szemem,
Lepedőm markolja sóhajod:
Csak Te mondod így ki a nevem.

Az illatodban ülve várok egész nap,
Hogy szádban hozd el éltető vizemet,
Itt vagy velem, ahogy írom ezt a sort,
Ahogy szemedhez ér, én ott vagyok Veled!
(Én ott vagyok Veled!)

Többet nem tudok,
Csak Neked dúdolni halkan,
Néznek a csillagok,
Bennem most is béke van!

Álom-szakadék mélye vár,
Onnan is visszahív egy szó,
Dalt szül a súlyos félhomály,
Érzem, hogy sírni volna most jó.

Reszket a föld, ha hozzám ér,
Egy-egy békés gondolat,
Amit nekem küldesz el,
Amiben magad is benne vagy
(Benne vagy...)

Többet nem tudok,
Csak Neked dúdolni halkan,
Néznek a csillagok,
Bennem most is béke van!
Többet nem tudok,
Csak Neked dúdolni halkan,
Néznek a csillagok,
Bennem most is béke van!

Többet nem tudok...
Néznek a csillagok...
Többet nem tudok...
Csak Neked dúdolni halkan!



Van olyan, aki nyugodt, hallgatag,
Jól kezelhető, néma rab,
De akad olyan, aki megvadul,
Ha börtönéből nem szabadul.

Megy a műsor,
Nézed az életem,
Majom a ketrecben,
Igen,
Ráznám a rácsot,
De nem merem,
Majom a ketrecben,
De nem szabadulhat
Börtönöm őre sem,
Majom a ketrecben,
Szívem,
Annyiszor vádolsz,
Hogy elhiszem
Majom a ketrecben.

Döntened kell, mi a fontosabb,
Megnyisd, vagy őrizd önmagad
Csak félig él, aki nem szabad,
A rabok szíve megszakad.

Megy a műsor,
Nézed az életem,
Majom a ketrecben,
Igen,
Ráznám a rácsot,
De nem merem,
Majom a ketrecben,
De nem szabadulhat
Börtönöm őre sem,
Majom a ketrecben,
Szívem,
Annyiszor vádolsz,
Hogy elhiszem
Majom a ketrecben.

Csak bámul és etet
A könnyeken nevet,
Ő arctalan lehet,
Ő gyűlölve szeret.

Annak akarsz látni,
Ami nem vagyok,
Majom a ketrecben,
Igen,
Ráznám a rácsot,
De nem hagyod,
Majom a ketrecben
De nem szabadulhat
Börtönöm őre sem,
Majom a ketrecben,
Szívem,
Annyiszor vádolsz,
Hogy elhiszem
Majom a ketrecben.

(Dobrády Ákos)

fotonok jatéka

Csillagok alatt alszik a föld,
Lehet, hogy egyedül én vagyok ébren.
Suhognak körben a zajmadarak,
Társtalanul fekszem az éjben.

Csillagok alatt fekszik a test,
Az enyém, a tiéd, akárkié,
Könyörögnék, hogy engem szeress,
De nem ragyogsz rám már soha többé!

Csillagok alatt jár-kel a test,
Az enyém, a tiéd, vagy a másé.
A test csak izgága, gyönge hírnök,
Az életé vagy az elmúlásé?

Mondd csak, mi ez az álom, barátom?
Mondd csak, mi ez az ének, mi ez a dal,
Melyet a távolban dúdolnak a vének?

Csillagok alatt fekszik a test,
Éget a föld, olyan hideg,
Akár a szegecselt acélfalak,
Fogva tartják az álmaimat.

Vigyázz a szóra, melyet küldök:
Én mindig szeretni foglak,
Maradj meg titkos jelszavamnak,
Maradj meg védő csillagzatomnak!

Mondd csak, mi ez az álom, barátom?
Mondd csak, mi ez az ének, mi ez a dal,
Melyet a távolban dúdolnak a vének?

Bárcsak hívnának maguk közé,
Hogy tudnám, hová tartozom!
Társtalanul fekszem az éjben,
Felhő takarja csillagzatom ...

címét lopta, találomra

blogozgatunk, bogozgatunk, egyszer csak kibogzódunk. kibogoz a khiber világ, összecincál a világ. szél fújja a darabokat, elvisz messze-messze a madaraknak. bekebelez egy szétharabdált cafatka álom, ledarál Kőmalom megkopott foga.

Szívkesergő

Előtűnsz az emlék homályából. Élesen álsz előttem. Ígéred a szép új jövőt. Minden hiába. Letünsz egy pillanat alatt, égnek bennem a szavak, és ígéretek. Perzseli a szívem. Égeti rajta a hegeket, újra vérzeni kezd. Remeg. Fél. Tehetetlen. Csak vár, várja, hogy beteljesüljön az álom, várja a csodát. Imátkozik, és könyörög, csak egy mosolyért. Meghalna egyetlen édes csókért. Vár az idők végezetéig. Várja az álmát.

Élj csak emlék!

Emlék, ne hagyj magamra, várj még!
Ezt a félelmes holdfényt végre el kell, hogy űzd.
Régi órák, te boldog múlt, te rég volt remény.
Édes emlék kell, hogy élj.

Várj még! Ne légy te is csak emlék!
Ha csak magamban élnék érzem elvesznék én.
Kell, hogy itt légy, hogy megérints, hogy boldoggá tégy.
Kell, hogy érezz, kell, hogy élj.

Vádirat Neked.

Neked szól régi Szerelem, akit megbántottam, és eldobtam, majd megcsalta eszméim, és összetört. Olvasdd csak.
Igaz az, hogy "Madarat tolláról és embert barátjáról". De még mennyire hogy igaz Barátom. Két hónap hosszú idő egyedül. Mikor ott van meletted a Másik, de közben végtelenül magányos vagy, éget a bűnbánat, kegyelmet nem találsz. Ilyenkor bőven jut idő a gondolatokra. Az érzésekre. Rendezni őket, katalogizálni, felcimkézni. A közmondásokban van "valami", és hogy mi, azt Rád hagyom, hogy megfejtsd, nem vagy te buta, kinek a szájába kell rágni.
Homokra építkezel, amit majd elsöpör a forró sivatagi szél. Ajánlom tanulj meg repülni kedves régi Barátom, mert Áruló az aki kiadja egy ember lelkét, eladja a világnak a kincset amit rábíztak, és te neki adod arany tallérjaid. Tied a világ Áruló. Csupán néhány csókért, esetleg pár baráti vállveregetésért. Maszkod ártatlan, bizalmat sugárzó meleg barna szemekkel, amit ha mélyre nézel rodhadt penész szín szegélyez. Tolvaj aki más lelkével kereskedik. Szeressétek hát ezt a Tolvaj Árulot, mert megérdemlitek. Sülyedjetek a penésszagú mocsarába, és dobjátok aranyatokat a Sárba.
Igen, Neked szól, hogy lásd, Árulód és Tolvajod. Kisemmiz és továbbáll a Számító. Nekem világos, nincs itt keresni valóm. Makacs vagy, hát megérdemled Őt.

- Ne kérdezd! -

parancsra

Nincs kedv. Nincs kedv semmire. Megmozdulni. Valamit arrébb tenni, hallgatni vagy mesélni. Nincs. Elment és kész. Elvitte az a rettenetes nagy Óriás. Üvöltött, szitkozódott, krákogott. A feje elkerekedett, és kipirosodott, akárcsak egy jokora hatalmas és érett paradicsom. Szemei forogtak a helyükben, és elhomályosultak a dühtől. De hát mit vár a mai fiatal. "Haladj a korral komám" - hallani odakintről, de idebent nincs más csak évszázados visszamaradás. Előszőr eltipor, majd incselkedve és kunyerálva jön vissz. A nyakadba ül rád nehezedik teljes sulyával, kérlel és parancsol. Segits neki, kéri a böhöm, álnok Óriás. És te segítesz. A vér kötelez, na meg a parancsszó, amit már beléd ivódott. Nincs mit tenni. Lázadni nem lehet, a mai világban már nem divat. Belül rodhatsz, és némán engedelmesen követed a parancsszót. Legyőzőtt ez a marha nagy Óriás.

zanzazazazaazazaazanzibar

Megint a rossz útra léptem.
Száz közül megismerem.
Megint a szívemre hallgatok,
Mikor csődöt mond az eszem.

Milyen egy átkozott nyár volt.
Ilyenből egy is elég.

Senki sem tudja az igazi nevem,
Senki sem érezheti, ha szeretem.
Elmondanám, mennyit érsz,
De egyetlen élet oly kevés.

Megint a rossz útra léptem.
Te tudtad, hogy megteszem.
Ami fontos úgy ér véget,
Hogy észre sem veszem.

-------------------------------

Hajnaltól hajnalig tart,
lerágott szép szavak,
ezek csendben itt maradtak.

Mikor elszunnyad a város, lassan útra kel, engem jól ismer...
Álruhába bújtat, hogy ne fedezz fel, ha feléd megyek, és te...

Új napra ébredsz, neked minden oly szép...
Ellopnának tőlem a felhők, ha az árnyékod lennék...

Jókor voltam a rossz helyen, nem is történt semmi sem.
Így várok évek óta már...
A szivárvány hazugság,
az egészet kitalálták!



--------------------------------

Ha visszakapnám eljátszott napjaim,
mégegyszer érezhetném levágott szárnyaim...

És az utcád nem változott,
csak a név lett valami más.
Minden úgy van,mint aznap este,
mikor megesküdtem rá, hogy a...

Kék ég alatt a legszebb dalt majd megírom Neked!
Őrzünk titkokat, hallgatunk, ez összeköt veled...
Addig élek, addig várok, a legszebb dallal eléd állok,
én ott leszek!

---------------------------------

Ott várok a sorok között, talán egyszer rám találsz.
Üvöltök, integetek Neked, de ha nem látsz...

Lehetek a víz, lehetek a tűz,
lehetek a szél, -ami Téged mindig űz-,
az árnyék, lehetek a fény, akkorsem értenél!

Nem kellenek a nagy szavak, hallom minden sóhajod,
elárul minden szívverés, ó, nálam jártál...
Kezed nyomával díszített pulton felejtett pohár,
ez a film lassan pereg, ó, már százszor láttam...

ne vedd el a fényt

egy kis aprosag az egy hetes távollét után... :)

Szeretlek

Csak azt szeretném mondani, így egyszerűen, hogy szeretlek, szeretlek, szeretlek.
Ezt nem tudom másképp mondani, szeretlek, szeretlek, szeretlek, szeretlek.

Annyi mindent szeretnék mondani,
S remélem, te is ugyanígy érzed.
Gondolatban minden egyszerű,
Ha kimondom, nem biztos, hogy érted.

téged nem

adta :)

Péterfy Bori & Love Band - Téged nem

Aludj tovább, én rádhagyom
testem nyomát a paplanon
egy szempillát is itthagyok
és elillanok

Puha a párna még meleg
Tedd rá nyugodtan a kezed
Én felszívódok mint a köd
És elrepülök

Refr:

Szeretem azt a nőt
Aki melletted lettem
A lebegő hajnali fényt
Mikor ébred a nap
De téged nem

Péterfy Bori & Love Band - Téged nem by eriksumo

IV. Háromszéki Ifjúsági Fotóverseny

“Kattintsd le!” a te Nézőpontodat

Mindenki másképp szemléli a világot, és egy jó fotóst különleges megfigyelőképessége különbözteti meg a többi embertől. Olyan fotókat várunk amelyek nem mindennapi szemszögből láttatják környezetünket. Érzékeltesd képben, amit szóban nem lehet! Mutasd meg a te nézőpontodat!

Az Erdélyi Magyar Ifjak háromszéki szervezete fotópályázatot hirdet ifjú, amatőr, kibontakozni vágyó fényképészek számára „Nézőpont” címmel. A téma kidolgozásához ötletesség ajánlott. A fotókat 2009. szeptember 1. éjfélig kell elküldeni akár e-mailben a fotoverseny@yahoo.com címre, akár cd/dvd-re írva Sepsiszentgyö rgyön Kós Károly utca 2 szám alá, a Turulmadár Ifjúsági Irodába. Egy személy 4 képpel nevezhet be, melyből három különálló és egy negyedik amely egy 3 részből álló fotósorozatot mutat be. Ezek minimális felbontása 1024×768 kell legyen. A sikeres fotókból kiállítás lesz összeállítva, melynek ünnepélyes megnyitóján szeptember 7.-én kerül sor a legjobb fotósok díjazására. Az I. helyezett 150, a II. helyezett 100, a III. helyezett pedig 75 lejes pénzjutalomban részesül, ezen kívül még meglepetés díjjak kiosztására is sor kerül.

A részletes szabályzat illetve a jelentkezési lap a http://www.szekelyek.extra.hu/index.php?module=show&what=176 honlapról tölthetőek le.

elment.

:) elmult! felszabadult a nyomas! elgurult a nagy kő. szabad és dobog! már nem fáj, nem kíván és nem remél. közömbös. :) nyugodt és életerős.

kaptam :)

Kaptam. Ma. Hogy segítsen. :)

Kosztolányi Dezső: Csomagold be mind...

Csomagold be mind, ami volt, ami régen
volt, ami édes, mind csomagold be,
ami több, mint játék, szerelem, több, mint
élet is, a kincseim csomagold be,
régi szavam, az aranyt, kevélyen
lengő rímeim, melyekkel magasan
röpültem a többi fölött s ékes igéim,
mind-mind csomagold a batyúba,
abba, amit hoztam s hagyd az úton másnak,
hogy hősi-igazul járjak egyedül,
egyszerű ember az egyszerű földön
s meztelenül legyek, amint megszülettem,
meztelenül legyek, amint meghalok.

Nyugtalanok az én reggeleim és éjjel
hatalmas hang kiabál újra belőlem.
Ruhátlan és hústalan zúg el a lelkem,
nem illik hozzá az ifjúi parádé.
Ugyse soká tart már számomra e földi
vándorlás, tiz évig, vagy húsz évig, aztán
elromlik a test, mely zárja hüvelyében
lelkemet és egészen lélek leszek. Adj hát
vetkőzni most erőt, érezni e kevés
időre magamat s a világot, te nagy
igazság, szeretet s még nagyobb igazság,
fájdalom. Te adj a szememre könnyet,
mert könny nélkül én nem-látó vak vagyok.

nem megy...

... es ami nem megy az nem kell eroltetni. megis ez valahogy olyan amit muszaly eroltetni. muszaly valahogy eluzni ha magatol nem akar itt hagyni, mert ez mar nem lehet birni! NEM BIIROM! elkepesztoen rossz mikor reggel ugy ebredsz fol, hogy azt almodod, uj eselyt kaptal, vele lehetsz, sot esetleg meg akarja is hogy vele legy, ennek az alomnak mostmar szaz meg szaz valtozatat ismere, de mindig ugyanaz az eredmeny. iszonyu nagy fajdalom, alig kapsz eleg levegot, mintha valami ratelepedett volna a tudodre es a szivedre, a siras tor fel gombocokban, erzed hogy haldoklasz, es megis valahogy tudatositanod kell magadban hogy nincs tovabb, az egesz csak alom volt, es nem irhatsz vagy mondhatsz neki semmit, nem irhatod meg hogy mennyire hianyzik, es hogy mennyire szereted. NEM ERDEKLI. es kesz. nem erdekli! hajnali 5, es en ujra ilyen alombol ebredtem. Szeretlek kincsem!

megy

"elengedem azt ami az enyém mert úgy lesz igazán az enyém hogy elengedem
elengedem azt ami az enyém mert nem az enyém semmi mit el nem engedtem
elengedem ami nem enyém mert úgyse lesz enyém attól hogy nem engedem el
elengedem az elengedést mert engedem magamnak hogy végre elengedjem
elengedem amit nem lehet hiszen ami nem enyém azt el nem engedhetem
elengedem azt ami az enyém mert úgy lesz igazán az enyém hogy elengedem"
elengedem

idézet a csigaházból

"Nyár szilánkok

(...)

Emlékszel? Mi felfedeztük az élet ártatlan örömeit, kitaláltuk a nyarat: őszintébb volt a mosolyod, érdekesebb tenyereden a térkép, finomabb a vaníliás palacsinta, puhább az esőben a hajad, igazabbak voltak a közös ébredések, szabadabb volt az élet, fontosabbak a gondolatok. Jó volt nekünk. Talán még mindíg tart bennünk ez a nyár.

Gyöngyössy Szende"

másolat a Csigalépcső c. folyóirat 2003-as novemberi számából. (33-as oldal)

Ima

nem telik. percenként az órát kémlelem. nem telnek a napok. nem múlik el úgy perc, hogy ne lesném fönn van-e, vagy nem telik el ugy másodperc hogy ne jutna eszembe. folyton ott susog, hogy talán enyhül az alabástrom szobor, folyton susog, hogy mit csinál, hogy vele van-e, őt csókólja, vagy neki suttog kéjsóvár boldog ígéreteket. őrület kerget! eröltetem, hogy múljon, de nem akar elmenni. nem akar itt hagyni az emléke. folton csak üldöz akármit teszek. a szívem remél. remél, hogyha meglát, és töltünk együtt időt, újra fellobban. ujra elcsábul, és újra szerethetem. a Másikat okolom, de hiába. attól nem lesz könyebb, csak nehezebb mindkettőnknek. elfeledett, megfosztva minden álomtól. mást talált, és végzett velem. add vissza az álmaim. mindenen túl leszek, csak ölelj magadhoz és hagyd hogy szeresselek. adj új álmokat. csak egy röpke pillanatot, hogy felnyissam a szíved, és együtt közös és erős akarattal fölépítsük a végtelent. add hogy elkísérjelek az utadon, fogva a kezed. add hogy megmutassam nem én voltam akit ott hagytál. könyörgöm hozzád Élet, adj egy gyönge pillanatot, amikor nincs büszkeség, csak érzi amit én. egy pillanatot, amikor legyőzi a szív az akaratot. Add Uram Hogy Így Legyen!

Menj!!

ELENGEDEM! muszály!

Elengedem

Elengedem, ha leszáll az éj,
Amikor többé el nem ragad a fény,
És nem létezik már szenvedély,
Amikor minden véget ér.

Elengedem az érzést, mennie kell,
Amikor a fájdalmam érzem,
És már szétfeszít az érzelem,
Amikor tudom, ennek vége!

Elengedem akkor a kezét,
Menjen, átadom a szívét,
Amikor meghallom a szirén énekét,
Én is megyek, az út végén!

gonosz, álnok Ketyere!

próbálom. senki nem állíthatja az ellenkezőjét, mert én nagyon törekszem. próbálom gyűlölni, de csak magamat tudom. próbálom elűzni, mert mást csókol és szorít karjába, de nem megy el. itt marad. csücsül a szívemen, és nem megy el. ilyenkor pedig mit tehet az az álnok szív is szegény tulajdonosával? kísérti. Vele kísérti. eszébe juttatja minden percben, minden másodpercben. emlékekből él, és szegény tulaj ott is ragad. az emlékek közt. az Ész megmondta, hogy vége, el kell Őt engedni, de a szív csak kalapál össze vissza, egyre nagyobb romot csinál, már egy kis tenyérnyi hely sincs ami ép, de tovább zuzza szét. remél, pedig nincs mit. mégis tovább remél. gonosz, álnok Ketyere!

a Remeny

A rossz hírek megállítanak minket egy időre, de aztán tovább lépünk. A remény megbénít.
Gyilkos elmék c. film

Az emberek mindig azt hiszik el, amire vágynak. Boldogan hagyják átverni magukat, hogy megkapják, amit akarnak, az illúziót, hogy lehetnek valakik, hogy nincsenek egyedül, hogy van kiút ebből a pöcegödörből. És az illúzió drága mulatság, de még így is megéri.
Kaméleon c. film

Azt álmodtam, teljes ember lettem, már nem tart ébren a kín, de mégis, amikor forró szél fúj és a tücskök ciripelnek, olyan szerelemről álmodom, amelytől talán megáll az idő. Jó lenne, ha valaki szeretne, rám nézne, de talán már megkaptam a boldogságot, ami nekem járt. Nem akarok hinni ebben, de nem vár más rám, csak a Hold!
Átkozott boszorkák c. film

Ez idáig hittem abban, hogy jön valaki, és felitatja lelkemről a könnyeket. Immár azzal is beérném, ha kapnék egy átkozott zsebkendőt. Így adod alább, mindig alább, amíg élsz.
Vavyan Fable

- Van valami itt belül, amit nem vehetnek el. Nem nyúlhatnak hozzá. Ami csak a tiéd.
- Miről beszélsz?
- A reményről.
A remény rabjai c. film

A gondolataid betakarnak, és álmaimban táncolok veled, hogy visszatérjen a hajnal. (...) Az a baj, hogy anélkül lépek át egyik évszakból a másikba, hogy a karomba zárhatnálak, de továbbra is él bennem a remény.
Consuelo de Saint-Exupéry

Nem volt olyan fényes vagy valószínűtlen ígéret, amit a remény a fülembe ne sugdosott volna. Felét se hittem a susogásának; sőt, úgy tettem, mintha csak nevetnék rajta; mégis, jobban hittem benne, mint ahogy magamnak bevallottam; különben miért dobbant akkorát a szívem, ha kopogást hallottam az ajtón.
Anne Bronte

magáért beszél

most ezt jelenti a szerelem, majd ha kilábalok a fájdalmasabb fajtájából lesz ez jobb is...

Összetört szívem...

Összetört szívem bús kesergője
Csókot kért tőled, néma halott,
Szunnyadsz te régen, nem hallsz felőle,
Boldogan virulsz, ahol vagy, ott.

Oh! ha leszállnál a magas égből
S lelkem akarnád vídítani,
Könnyem, mely most hull sűrűn szememből,
Nem volna tovább mért ontani.

Vagy ragadjál ki, hő szerelmeddel
Földi posványság csápjaibul,
Várlak epedve, kedvesem! jöjj el!
Szánd meg a könnyem, mely egyre hull.

Összetört szívem bús kesergője
Csókot kér tőled, néma halott.
Nem szeretsz már te, nem hallsz felőle,
Nem kellesz nékem, oh! átkozott!

-József Attila-

engedem hadd menjen

Most múlik pontosan,
Engedem, hadd menjen,
Szaladjon kifelé belőlem
Gondoltam, egyetlen
nem vagy itt jó helyen,
nem vagy való nekem.
Villámlik, mennydörög,
ez tényleg szerelem.

Látom, hogy elsuhan
felettem egy madár
tátongó szívében szögesdrót,
csőrében szalmaszál.
Magamat ringatom,
míg ő landol egy almafán,
az Isten kertjében
almabort inhalál.

Vágtatnék tovább veled az éjben
Az álmok foltos indián lován.
Egy táltos szív remeg a konyhakésben,
Talpam alatt sár és ingovány.

Azóta szüntelen
őt látom mindenhol,
Meredten nézek a távolba,
otthonom kőpokol,
szilánkos mennyország,
folyékony torz tükör,
szentjánosbogarak fényében tündököl.

íme, hogy mi zajlik bennem, ez a dal leírja, hogy el kell engednem, de még rettentően szeretem. kapaszkodom belé, de menni akar. megremeg alattam a föld, és elnyel a sár, mert nem kelett az arany. eldobtam, most hát ő dob el engem. idő kell. idő kell, hogy el tudjam engedni a szerelmet, idő kell, hogy megadjam amit kér, amit utoljára kér, idő kell, hogy egyáltalán fölfogjam, és megértsem. el kell hogy engedjem. igy kivánta. hát megteszem.

 Csík zenekar - Most múlik pontosan

égesd el a bánatom

streets of love.ne nézz hátra.way back into love.let me take you there.when you say nothing at all.szomoru vasarnap.make you feel my love.this is the life.poison prince.run.help yourself.stronger then me.rehab.lost!.death and all his friends.desire.pain in my heart.i just love you.road to heaven.save me.back to the start.he's the one.another way to die.working on a dream.big girls don't cry.won't go home without you.i will survive.hold on.i can't stop this feeling i've got.

tudod?

Tudod?

Tudod, milyen érzés szeretni valakit
Aki el akar dobni magától?

Tudod?

A szemedbe nézve látok valamit magamból
A szakadék szélén állok, és nem tudom mi mást adhatnék neked

Csak egy kérdés van: szüksége van-e rám?
És elhatározom, hogy önmagam leszek
Ha visszagondolok az utolsó 3 évre
Sosem gondoltam volna, hogy ez majd így ér véget

angolul...

Do you know?

Do you know what it feels like loving someone that’s in a rush to throw you away?

Do you know?

Look in your eyes to see something about me
I’m standing on the edge and I don’t know what else to give.

There's a question: Is she needed?
And decide all the man I can ever be.
Looking at the last 3 years like I did
I could never see us ending like this.

Az a valaki én vagyok

Emlékszel még rám?
Ahogy én emlékszem rád?
Úgy éled az életed, hogy visszatérsz az emlékeidben ahhoz az időhoz?
Mert én egyedül járom az utcákat,
utálok magam lenni,
Mindenki láthatja, ahogy zuhanok.
A pokolban járok,
amikor arra gondolok, hogy mással vagy.

Hogy jutottunk idáig?
Olyan jó volt, és most vége.
Éjjel imátkozom, hogy az útjaink keresztezzék ujra egymást.
És amit elrejtünk, az még nincs elveszve,
mert mindíg itt vagy a gondolataimban.

Te mindígis az életem része leszel, még akkor is ha en nem leszek a tied része, mert az emlékeimben élsz.

Te emlékezni fogsz rám?
Mielőtt elengedsz, hallgass meg kérlek...

Valaki akar téged,
Valakinek szüksége van rád,
Valaki minden éjjel rólad álmodik,
Valaki nem kap levegőt, nélküled magányos
Valaki reméli, hogy egy napon észreveszed, hogy az a valaki én vagyok.
Az a valaki én vagyok.

Angolul jobban hangzik. Így elég nyers...

You, do you remember me?
Like I remember you?
Do you spend your life
Going back in your mind to that time?
Because I, I walk the streets alone
I hate being on my own
And everyone can see that I refell
And I'm going through hell
Thinking about you with somebody else

How, How could we go wrong
It was so good and now it's gone
And I pray at night that our paths soon will cross
And what we had isn't lost
Cause you're always right here in my thoughts

You'll always be in my life
Even if I'm not in your life
Because you're in my memory
You, will you remember me
And before you set me free
Oh listen please

Somebody wants you
Somebody needs you
Somebody dreams about you every single night
Somebody can't breath without you, it's lonely
Somebody hopes that someday you will see
That Somebody's Me

nincs tovabb!

meghasadt! elvesztem! meghalok! NELKULED

“Semmi sem állhat ellent az emberi akaratnak, amely a kinyilvánított célja érdekében kész kockára tenni akár még a létezését is.” (Benjamin Disraeli)

a világ végére vágyom!!

Röpíts jó messzire te Varázs Szőnyeg, hová az Óriás keze nem ér. Vigyél el Szőnyeg, vigyél el... oda ahol üvöltése nem hallatszik, és lelkem nem háborgatja.

tanul a mogyoro... v alszik?

szerintem alszik! ;))

kalimpal, uvolt, es szepen lassan meghasad odabenn

kalimpál, üvölt, és szépen lassan meghasad odabenn, két tűz közül melyik az idegen? dontésem keresztem, nincs jó és jobb, csak döntés van. ugyanakkor jo es nem. nem pihenhetek. nem hagyod, s nem hagyja.

Gondolj rám, mert te vagy az Egyetlen! Hogy Nélküled élni ne akarjak, ezért Szakadjon szét az ég!

ez egy ilyen nap

csöppök

“Még mindig esik… Lehet, hogy ez nem olyan zápor, ami egyik percről a másikra eláll, mint ahogy én képzeltem. Talán egyik sem olyan. Végül is az élet esős napok sorozata. De előfordul, hogy nem mindegyikünknél van esernyő. Ilyenkor szükségünk van másokra, akik hajlandók megosztani ernyőjüket egy ázott idegennel egy esős napon. Azt hiszem, fogom az esernyőmet, és elmegyek sétálni.” (Sun-Young Park)

Szeretnék veled eső áztatta utcán táncolni, s szeretnék veled egy ágyban álmodni.

Neked irok

„neked írok.” „nekem?” … „mi történt? olyan sápadt vagy. valami baj van?” „minek írsz nekem?” „ja, nem is igazán neked írok, inkább csak úgy leírtam, hogy mi mindent szeretnék csinálni veled…:

…piknikezni, elaludni délben egy folyóparton, barackot enni, rákot enni, kiflit enni, meg összeragadt rizst, úszni, táncolni, cipőt venni, fehérneműt válogatni, parfümöt venni, újságot olvasni, kirakatokat nézni, metrózni, megnézni, hány óra, visszalökdösni a helyedre, ha középen fekszel, kiteregetni, bevásárolni, szupermarketbe menni, kertben sütögetni, bosszankodni, hogy nem vettél faszenet, egyszerre fogat mosni veled, alsógatyát venni neked, lenyírni a füvet, a vállad fölött beleolvasni az újságodba, rád szólni, hogy ne egyél annyi sós mogyorót, hülyéskedni, hangoskodni, szedret szedni, főzőcskézni, száriba öltözni, kertészkedni, felébreszteni, mert már megint horkolsz, elmenni az állatkertbe, a bolhapiacra, dalokat énekelni neked, leszokni a cigiről, vackokat venni, olyasmit, amire nincs is szükségünk, fagyit enni, bámulni az embereket, legyőzni téged sakkban, jazzt hallgatni, reggae-t, mambót táncolni meg cha-cha-chát, unatkozni, jelenetet rendezni, duzzogni, nevetni, az ujjam köré csavarni, keresni egy olyan házat, ahonnan a tehenekre látni, szemérmetlenül megpakolni a bevásárlókocsit, átfesteni a plafont, függönyt varrni, órákig beszélgetni az asztalnál mindenféle érdekes emberekkel, megnézni az összes régi filmet, újra felhívni téged, kemény dolgokat vágni a fejedhez, megtanítani téged kötni, kötni neked egy sálat, lefejteni az egész rémséget, befogadni cicákat, kutyákat, papagájt, elefántot, biciklit bérelni, aztán nem is használni, ott maradni a kunyhóban, újraolvasni nagyanyám ponyvaregényeit, megtanulni, hogyan kell rendesen használni a vasalót, kihajítani a vasalót az ablakon, énekelni az esőben, lerészegedni, elmondani a teljes igazságot, aztán visszagondolni arra hogy a teljes igazságot sose jó elmondani, hallgatni téged, nyújtani a kezem, hogy fogd meg, megkeresni a vasalómat, figyelni az ének szövegére, beállítani az ébresztőórát, megállni futás közben, levinni a szemetet, megkérdezni, hogy szeretsz-e még, elmesélni, hogy milyen a henna illata, meg az ámbragolyócskáé, tunkolni, felcímkézni a lekvárosüvegeket, mindent a nulláról kezdeni…”

nem mogyoronyi ujjak termeke, de egy mogyoro szívből szól..

mogy

kedves új ismerős...

eltöröt a bögre, hát sutty a szemétbe, és másikat a helyébe

remény és egy pohár bor

"Sóhajts, talán nem lesz több ilyen hajnal. Most még nevetsz kócos hajjal, Ma még megvetsz a szavaimért. Lehet így jó, lehet kell, hogy megbánd egyszer, Legalább gyűlölj, de azt őszintén tedd! Én sem bújok el."

fot.ó

pikk pakk... mit csinal szombat délután hat óra tájt, a mikeses végzős diák? hát bepattan az autóba, es figyelembe sem véve a rossz utat s a sebességkorlátozó táblákat, elindul a nap felé. nevet, bohockodik. lő párat hatalmas gépével (habár alátámasztható, hogy nem a méret a lényeg), kiégnek, aztán lő tovább és bolondozik. bejárja amit az esze fölér, majd odabent égő fiatal motrában a megelégedéssel, az őrült élettel együtt nevető robogással tér ujra az otthon felé.

eredmeny:

kavics.ok

Egy szenvedély margójára

A tengerpartot járó kisgyerek

mindíg talál a kavicsok közt egyre,

mely mindöröktől fogva az övé,

és soha senki másé nem is lenne.

Az elveszíthetetlent markolássza!

Egész szive a tenyerében lüktet,

oly egyetlen egy kezében a kő,

és vele ő is olyan egyedűl lett.

Nem szabadúl már soha többé tőle.

A víznek fordul, s messze elhajítja.

Hangot sem ad a néma szakitás,

egy egész tenger zúgja mégis vissza.

Pilinszky János

szeploknelkul

Tea - titkok

Ezt a cikket ajanlom inyenceknek es egyszerű tea kedvelőknek egyaránt!

Kis izelítő:

"1. Az alapok 

1.1. Mi a tea? 
1.2. Milyen fajta teák léteznek? 
1.2.1. Mik a legnépszerűbb változatok? 
1.2.2. Mi a helyzet a gyógyteákkal? 
1.3. Honnan származik a tea? 
1.3.1. Termesztenek másütt is teát eladásra? 
1.3.2. Honnan származik a "tea" elnevezés? 
1.4. Hogyan állítják elő a teát? 
1.5. Melyek a legjobb fajta teák? 
1.5.1. Hogyan minősítik a teákat? 
1.5.2. Minek ez a vacakolás a drága teákkal? 
1.5.3. Van valami baj a filterekkel? 
1.6. A különleges teák sokkal drágábbak mint a boltokban kaphatóak? "

És nem csinál semmi mást ez a kurva nagy óriás

Gyaláz, megsemmisít, földbe tipor. Egy állat! Gyűlöl, vádol, hibáztat. Igazságtalanul. Feldúl, megüt, otthagy. Hagyj magamra. Örökre csak hagyj. Élni hagyj. Hadd éljem az életem. Szabadon. Kirabol, összetör, lekaszabol. Nyugalmat kérek. Mintha itt se lennék. Nem érdekli. Jön, zaklat, kiborít és megöl.

"huncut" szinonimái:

csintalan, pajzán, pajkos, neveletlen, játékos

ravasz, leleményes, találékony, agyafúrt, dörzsölt, rafinált, körmönfont, furfangos, fortélyos, csavaros eszű, cseles, rafkós, csalafinta, furmányos, fondorlatos

csintalan, akasztani való, gazfickó, mihaszna, gézengúz, rosszcsont, pernahajder, csirkefogó, kópé, csibész, haszontalan, bitang, bajkeverő, nagyszájú, lókötő