Boldogság gyere haza

A boldogság egy olyan roppant illékony anyag, ami olyan gyorsan és észrevétlenül eltűnik, amikor egyedül maradunk, magunkba fordulva, mintha sosem lett volna a tulajdonunkban, csak egy könyvben, vagy királylányos mesében olvastuk volna. Talán nem is mondhatjuk, sosem hogy a miénk. Mindenkié, de éppen pillanatnyisága teszi elérhetetlenné, és ennek következtében dugja föl fejét a gondolat, hogy a boldogság igazából senkié sem.
Ezzel ellentétben, talán nemzetiségünk, illetve népünk bánatos természetéből kifolyólag a szomorúság, a komorság folyton velünk van. Ilyen ez az elátkozott magyar nép. Ha akár csak egy pillanatra is gondolkodni próbálunk, elmélkedünk az életünkön, akkor máris ott van, ott van minden ártó hangjával. Néha üvölt, néha csak suttog, egészen máskor csak ücsörög meletted és bámul. A keserűség nem múlik el, nem hagy ott. Nem illékony akár a boldogság, hanem szilárd megkövült része lelkünknek. A keserűség konzerválódik, akárcsak egy időkapszula marad fönn, minden eseménytől függetlenül.

Előszőr:
"We don't have a pea under our mattress. You know what we have? [shouts] A fucking watermelon!" - The Story Of Us
Nekünk nem borsósem van a matracunk alatt. Tudod nekünk mink van? [kiáltások] Egy kibaszott nagy görögdinnye!

Aztán:
"Isn't this the moment where one of us is supposed to say: Look, this is ridiculous, we love each other, all couples go through this, let's give it another try." - The Story Of Us
Ez nem az a pillanat amikor egyikünk azt mondja: Nézd, ez nevetséges, szeretjük egymást, minden pár keresztül megy ezen, próbáljuk meg újra.


Végül:
"There are some hurts that you never completely get over. And you think, I don't know, that time will diminish their presence - an-an-and to a degree it does - but, ah... it still hurts. Because, well... hurt hurts." - The Story Of Us
Vannak sebek, amik sosem múlnak el teljesen. Azt hiszed, hogy az idő csökkenti a jelenlétüket, és ez valamelyest így is van, de mégis fáj.