2009. szeptember 17., csütörtök
Elröppent könnyedtség.
Nehezedik. Az első napok könnyedsége eltűnt, nehezedik itt minden, a vállaimon tapos az ujdonság. Földbe döngöl a hiány a régi élet iránt, az ismert helyek, emberek, és jól bevált szokások. Újra fel kell építeni, egy egészen más életet. Vigyél vissza te átkozott idő, vigyél vissza oda, ahol otthon vagyok.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése