Gennyes fekélyek borítják teste minden darabját. Fekete méreg szívárog belőle. Megmérgezte a visszamaradottság. Nem mozdúl, csak ül puszta gyermek börtönében. Évek óta fetreng a méregben, fetreng, és csak dühönk. Mocskos méreget köpköd amikor csak megszólal. Mint dögkeselyű, éles karmaival rámkapaszkodik. Belemar puha húsomba. Egyszer a vállamból, aztán a combomból. Villámként közelít csőre a szívemhez. Mint forró kés a legpuhább vajon, úgy rágja át magát a melkasomon. Keresztül a bordákon, egészen a szívig. Falatozik, lakmározik még dobogó vérvörösen izzó szívemből. Bekebelezett a mérged, te kurva nagy Óriás.
"Téged megesz, engem elás
És nem csinál semmi mást
Ez a kurva nagy Óriás"
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése