Kísértet

Ahányszor csak le merem írni, hogy nem vagy már többé a szívemben, mindíg visszatérsz. Mi értelme? Miért bánt bolond szívem újra és újra? Miért kell folyton ez az átkozott fájdalom? Amikor már ki tudlak zárni a gondolatomból, nem fáj a szívem, akkor büntet a sors. Olyan fordulatot vesz, hogy rögtön visszatérsz. Egy rég nem hallott, de nagyon fontos zene, egy könyv, amiben ugyanez a fájdalom tűnik fel, és ott visszatér az álnok kedves. Faképnél hagyta a lányt, de visszatért. Miért kell folyton előtörnie? Kinek jó ez? Mert nekem nem! Érzéketlen fa darab akarok lenni! Hideg akár a jég. Nem akarom magam előtt látni az arcod. Nem akarom látni mim volt! Nem akarom látni, az ürességet, nem akarok rohanni az erdőben, keresve valamit, kétségbeesetten, aztán sikoltozva felébredni az ürességtől! Ne kísérts, mert fáj, és belepusztulok.

"Meghalni könnyű, élni nehéz."