2009. augusztus 11., kedd

zanzazazazaazazaazanzibar

Megint a rossz útra léptem.
Száz közül megismerem.
Megint a szívemre hallgatok,
Mikor csődöt mond az eszem.

Milyen egy átkozott nyár volt.
Ilyenből egy is elég.

Senki sem tudja az igazi nevem,
Senki sem érezheti, ha szeretem.
Elmondanám, mennyit érsz,
De egyetlen élet oly kevés.

Megint a rossz útra léptem.
Te tudtad, hogy megteszem.
Ami fontos úgy ér véget,
Hogy észre sem veszem.

-------------------------------

Hajnaltól hajnalig tart,
lerágott szép szavak,
ezek csendben itt maradtak.

Mikor elszunnyad a város, lassan útra kel, engem jól ismer...
Álruhába bújtat, hogy ne fedezz fel, ha feléd megyek, és te...

Új napra ébredsz, neked minden oly szép...
Ellopnának tőlem a felhők, ha az árnyékod lennék...

Jókor voltam a rossz helyen, nem is történt semmi sem.
Így várok évek óta már...
A szivárvány hazugság,
az egészet kitalálták!



--------------------------------

Ha visszakapnám eljátszott napjaim,
mégegyszer érezhetném levágott szárnyaim...

És az utcád nem változott,
csak a név lett valami más.
Minden úgy van,mint aznap este,
mikor megesküdtem rá, hogy a...

Kék ég alatt a legszebb dalt majd megírom Neked!
Őrzünk titkokat, hallgatunk, ez összeköt veled...
Addig élek, addig várok, a legszebb dallal eléd állok,
én ott leszek!

---------------------------------

Ott várok a sorok között, talán egyszer rám találsz.
Üvöltök, integetek Neked, de ha nem látsz...

Lehetek a víz, lehetek a tűz,
lehetek a szél, -ami Téged mindig űz-,
az árnyék, lehetek a fény, akkorsem értenél!

Nem kellenek a nagy szavak, hallom minden sóhajod,
elárul minden szívverés, ó, nálam jártál...
Kezed nyomával díszített pulton felejtett pohár,
ez a film lassan pereg, ó, már százszor láttam...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése