BOCSÁSS MEG KEDVES!

bárcsak ne olvasnád. nem akarlak bántani! annyiszor kitartottal melettem, ugy is hogy tudtad a szivem egy resze foglalt, osszetort, es hasznalhatatlan. ugyis maradtal. elfogadtal egy csonkot, egy kis reszt belolem. elfogadtad, hogy meg bánt és még fáj. remélted, hogy egyszer újra látod lobogni a lángot, amit akkor láttál, mikor megtaláltál. nem akarom, hogy neked is fájjon. bárcsak nem is tudnád. de egyszerűen muszály leírnom, mert ha nem teszem majd meghalok a zubogó mondatoktól. kérlek csak ne olvasd. csak ne tudd. csak ne érezd. kell hogy legyen meg valaki körülöttem, aki szeret, aki simogatja lelkem amikor arra van szüksége. tudom, hogy ezzel kihasznállak. épp csak megetetem az éhező lelkem néhány száraz kenyér darabbal. megitatom egy kis poshadt vízzzel, és remélem, hogy ettől majd erőre kap, hogy meggyógyul és kivirágzik ahogyan régen. ahogyan érdemled. de félek nem fog némi száraz morzsától és állott vízcseppektől újraéledni. nem tudja még ezt sem megemészteni. kilöki magából az életet. BOCSÁSS MEG KEDVES!