2009. augusztus 12., szerda

parancsra

Nincs kedv. Nincs kedv semmire. Megmozdulni. Valamit arrébb tenni, hallgatni vagy mesélni. Nincs. Elment és kész. Elvitte az a rettenetes nagy Óriás. Üvöltött, szitkozódott, krákogott. A feje elkerekedett, és kipirosodott, akárcsak egy jokora hatalmas és érett paradicsom. Szemei forogtak a helyükben, és elhomályosultak a dühtől. De hát mit vár a mai fiatal. "Haladj a korral komám" - hallani odakintről, de idebent nincs más csak évszázados visszamaradás. Előszőr eltipor, majd incselkedve és kunyerálva jön vissz. A nyakadba ül rád nehezedik teljes sulyával, kérlel és parancsol. Segits neki, kéri a böhöm, álnok Óriás. És te segítesz. A vér kötelez, na meg a parancsszó, amit már beléd ivódott. Nincs mit tenni. Lázadni nem lehet, a mai világban már nem divat. Belül rodhatsz, és némán engedelmesen követed a parancsszót. Legyőzőtt ez a marha nagy Óriás.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése