Ima

nem telik. percenként az órát kémlelem. nem telnek a napok. nem múlik el úgy perc, hogy ne lesném fönn van-e, vagy nem telik el ugy másodperc hogy ne jutna eszembe. folyton ott susog, hogy talán enyhül az alabástrom szobor, folyton susog, hogy mit csinál, hogy vele van-e, őt csókólja, vagy neki suttog kéjsóvár boldog ígéreteket. őrület kerget! eröltetem, hogy múljon, de nem akar elmenni. nem akar itt hagyni az emléke. folton csak üldöz akármit teszek. a szívem remél. remél, hogyha meglát, és töltünk együtt időt, újra fellobban. ujra elcsábul, és újra szerethetem. a Másikat okolom, de hiába. attól nem lesz könyebb, csak nehezebb mindkettőnknek. elfeledett, megfosztva minden álomtól. mást talált, és végzett velem. add vissza az álmaim. mindenen túl leszek, csak ölelj magadhoz és hagyd hogy szeresselek. adj új álmokat. csak egy röpke pillanatot, hogy felnyissam a szíved, és együtt közös és erős akarattal fölépítsük a végtelent. add hogy elkísérjelek az utadon, fogva a kezed. add hogy megmutassam nem én voltam akit ott hagytál. könyörgöm hozzád Élet, adj egy gyönge pillanatot, amikor nincs büszkeség, csak érzi amit én. egy pillanatot, amikor legyőzi a szív az akaratot. Add Uram Hogy Így Legyen!