Hív az otthon melege, hív az ismerős, várnak a szokások. Egyre tisztulnak a ködben, ahogy közeledem. Már látom, ahogy tárják karjukat felém, ahogy ölelnének már melegen.
Képes vagyok órákig fotókat nézegetni. Fehér karácsonyfaégők világítják meg a szobám esténként (az év minden napján). Mosolygok mikor süt a nap. Élvezem a teát és a kávét elkészíteni, ceremónia nekem. Tucatszor lefotózom ugyanazt a tárgyat, ha nem érzem jónak az elsőt. Kell nekem a konyha melege, a szállingózó finom illatok.
Szavakból faragták kis Cupido világbíró nyilát, és fülön át sebez. (Sok hűhó semmiért)
A Pillanat
"Emlékszem, hogy egyik reggel hajnalban keltem, úgy éreztem, minden csupa lehetőség. azt gondoltam, hát innen kezdődik a boldogság! Ez a kezdete! És persze mindíg egyre több jön! nem jöttem rá, hogy nem a kezdet volt. Maga a boldogság. Az volt A Pillanat. Épp akkor."
parafrázis
Ha a történetem része kell hogy légy, egy napon vissza térsz hozzam!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése