2009. szeptember 25., péntek

Ennek is vége.

Mar nem sírok. Ennek is vége. Nem jönnek a könnyek, ha a képedet nézem, nem folytogat a gombóc amit hagytal, ha rád gondolok. Még meg-meg dobban valami, jelenlétedben, de elmulik pár perc alatt. Elmúltál. Fáj még az emlék, de nem vagy részem többé. Nem vagyok többé hozzád kötve. Csak egy ismerős arc lettél, semmi több. Már nem ismeri a szívem szívedet, már nem rohan hozzád a lelkem. Meg van magában, ha kell, vagy mással. Már nem kell, hogy rám figyelj, már nem kellesz. Megmondtam én, ennek is vége lesz. Fáj még, és az nem múlik, de már nem kell semmid. Ez az ami elmúlt. A vágy, hogy veled legyek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése