Pörögnek. Pörögnek lefele a könnyek. Elkenődik a festék. Az orrom is lassan cseppfojóssá válik. Nem nyúlok zsebkendőért. Csak szimmogok, és hagyom, hogy a könnyeim szétázatasság a körülöttem létező világot. A hazugságot amit én építettem tégláról téglára, és amiben élek. Akarom, hogy elmossanak mindent ami én vagyok, és mindent ami valaha is voltam. Csak eltünni csendben.
[Meghalni félek, de élni nem tudok már.]
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése