2009. augusztus 13., csütörtök

Vádirat Neked.

Neked szól régi Szerelem, akit megbántottam, és eldobtam, majd megcsalta eszméim, és összetört. Olvasdd csak.
Igaz az, hogy "Madarat tolláról és embert barátjáról". De még mennyire hogy igaz Barátom. Két hónap hosszú idő egyedül. Mikor ott van meletted a Másik, de közben végtelenül magányos vagy, éget a bűnbánat, kegyelmet nem találsz. Ilyenkor bőven jut idő a gondolatokra. Az érzésekre. Rendezni őket, katalogizálni, felcimkézni. A közmondásokban van "valami", és hogy mi, azt Rád hagyom, hogy megfejtsd, nem vagy te buta, kinek a szájába kell rágni.
Homokra építkezel, amit majd elsöpör a forró sivatagi szél. Ajánlom tanulj meg repülni kedves régi Barátom, mert Áruló az aki kiadja egy ember lelkét, eladja a világnak a kincset amit rábíztak, és te neki adod arany tallérjaid. Tied a világ Áruló. Csupán néhány csókért, esetleg pár baráti vállveregetésért. Maszkod ártatlan, bizalmat sugárzó meleg barna szemekkel, amit ha mélyre nézel rodhadt penész szín szegélyez. Tolvaj aki más lelkével kereskedik. Szeressétek hát ezt a Tolvaj Árulot, mert megérdemlitek. Sülyedjetek a penésszagú mocsarába, és dobjátok aranyatokat a Sárba.
Igen, Neked szól, hogy lásd, Árulód és Tolvajod. Kisemmiz és továbbáll a Számító. Nekem világos, nincs itt keresni valóm. Makacs vagy, hát megérdemled Őt.

- Ne kérdezd! -

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése