végre

Keresd meg ami messze jár

Emlékszel még ugye a kamasz éveinkre,
Ahogy együtt volt az a néhány jó barát?
De nosztalgikus a nóta,
Mert szétszéledt azóta
Az a szépreményű jó kis társaság.
És emlékszel, ugye, a lányra,
Aki oly sokáig várta,
Hogy beleszeressen végre valaki?
S hogy a valaki Te lettél,
Arról nem is igen tehettél,
De azért nem kellett neked kétszer mondani.

Elmentek a régi barátok,
És nem jönnek soha vissza.
De keresd meg a lányt,
Tudom, hogy megtalálod.
Kicsit haragszik ugyan rád,
De azért visszavár.

Értsd meg, kérlek,
Szeret valóban Téged,
Pedig furcsa vagy néha igazán.
Színjátékot ne tervezz,
Nem kell semmilyen jelmez,
Csak menj már, mert vár rád,
Az a lány!

Elmentek a régi barátok,
És nem jönnek soha vissza..
De keresd meg a lányt,
Tudom, hogy megtalálod.
Kicsit haragszik ugyan rád,
De azért visszavár.

Emlékszel még ugye a kamasz éveinkre,
Ahogy együtt volt az a néhány jó barát?



Jéghideg ágyban ébredek, tudod,
Fény mossa az éjszaka ráncait,
Tudom és érzem, hogy merre jársz,
Hiába hiszed, hogy nem vagy itt.

Most sokáig nem látlak, tudod,
Pedig nem vehetem le rólad a szemem,
Lepedőm markolja sóhajod:
Csak Te mondod így ki a nevem.

Az illatodban ülve várok egész nap,
Hogy szádban hozd el éltető vizemet,
Itt vagy velem, ahogy írom ezt a sort,
Ahogy szemedhez ér, én ott vagyok Veled!
(Én ott vagyok Veled!)

Többet nem tudok,
Csak Neked dúdolni halkan,
Néznek a csillagok,
Bennem most is béke van!

Álom-szakadék mélye vár,
Onnan is visszahív egy szó,
Dalt szül a súlyos félhomály,
Érzem, hogy sírni volna most jó.

Reszket a föld, ha hozzám ér,
Egy-egy békés gondolat,
Amit nekem küldesz el,
Amiben magad is benne vagy
(Benne vagy...)

Többet nem tudok,
Csak Neked dúdolni halkan,
Néznek a csillagok,
Bennem most is béke van!
Többet nem tudok,
Csak Neked dúdolni halkan,
Néznek a csillagok,
Bennem most is béke van!

Többet nem tudok...
Néznek a csillagok...
Többet nem tudok...
Csak Neked dúdolni halkan!



Van olyan, aki nyugodt, hallgatag,
Jól kezelhető, néma rab,
De akad olyan, aki megvadul,
Ha börtönéből nem szabadul.

Megy a műsor,
Nézed az életem,
Majom a ketrecben,
Igen,
Ráznám a rácsot,
De nem merem,
Majom a ketrecben,
De nem szabadulhat
Börtönöm őre sem,
Majom a ketrecben,
Szívem,
Annyiszor vádolsz,
Hogy elhiszem
Majom a ketrecben.

Döntened kell, mi a fontosabb,
Megnyisd, vagy őrizd önmagad
Csak félig él, aki nem szabad,
A rabok szíve megszakad.

Megy a műsor,
Nézed az életem,
Majom a ketrecben,
Igen,
Ráznám a rácsot,
De nem merem,
Majom a ketrecben,
De nem szabadulhat
Börtönöm őre sem,
Majom a ketrecben,
Szívem,
Annyiszor vádolsz,
Hogy elhiszem
Majom a ketrecben.

Csak bámul és etet
A könnyeken nevet,
Ő arctalan lehet,
Ő gyűlölve szeret.

Annak akarsz látni,
Ami nem vagyok,
Majom a ketrecben,
Igen,
Ráznám a rácsot,
De nem hagyod,
Majom a ketrecben
De nem szabadulhat
Börtönöm őre sem,
Majom a ketrecben,
Szívem,
Annyiszor vádolsz,
Hogy elhiszem
Majom a ketrecben.

(Dobrády Ákos)

fotonok jatéka

Csillagok alatt alszik a föld,
Lehet, hogy egyedül én vagyok ébren.
Suhognak körben a zajmadarak,
Társtalanul fekszem az éjben.

Csillagok alatt fekszik a test,
Az enyém, a tiéd, akárkié,
Könyörögnék, hogy engem szeress,
De nem ragyogsz rám már soha többé!

Csillagok alatt jár-kel a test,
Az enyém, a tiéd, vagy a másé.
A test csak izgága, gyönge hírnök,
Az életé vagy az elmúlásé?

Mondd csak, mi ez az álom, barátom?
Mondd csak, mi ez az ének, mi ez a dal,
Melyet a távolban dúdolnak a vének?

Csillagok alatt fekszik a test,
Éget a föld, olyan hideg,
Akár a szegecselt acélfalak,
Fogva tartják az álmaimat.

Vigyázz a szóra, melyet küldök:
Én mindig szeretni foglak,
Maradj meg titkos jelszavamnak,
Maradj meg védő csillagzatomnak!

Mondd csak, mi ez az álom, barátom?
Mondd csak, mi ez az ének, mi ez a dal,
Melyet a távolban dúdolnak a vének?

Bárcsak hívnának maguk közé,
Hogy tudnám, hová tartozom!
Társtalanul fekszem az éjben,
Felhő takarja csillagzatom ...

címét lopta, találomra

blogozgatunk, bogozgatunk, egyszer csak kibogzódunk. kibogoz a khiber világ, összecincál a világ. szél fújja a darabokat, elvisz messze-messze a madaraknak. bekebelez egy szétharabdált cafatka álom, ledarál Kőmalom megkopott foga.

Szívkesergő

Előtűnsz az emlék homályából. Élesen álsz előttem. Ígéred a szép új jövőt. Minden hiába. Letünsz egy pillanat alatt, égnek bennem a szavak, és ígéretek. Perzseli a szívem. Égeti rajta a hegeket, újra vérzeni kezd. Remeg. Fél. Tehetetlen. Csak vár, várja, hogy beteljesüljön az álom, várja a csodát. Imátkozik, és könyörög, csak egy mosolyért. Meghalna egyetlen édes csókért. Vár az idők végezetéig. Várja az álmát.

Élj csak emlék!

Emlék, ne hagyj magamra, várj még!
Ezt a félelmes holdfényt végre el kell, hogy űzd.
Régi órák, te boldog múlt, te rég volt remény.
Édes emlék kell, hogy élj.

Várj még! Ne légy te is csak emlék!
Ha csak magamban élnék érzem elvesznék én.
Kell, hogy itt légy, hogy megérints, hogy boldoggá tégy.
Kell, hogy érezz, kell, hogy élj.

Vádirat Neked.

Neked szól régi Szerelem, akit megbántottam, és eldobtam, majd megcsalta eszméim, és összetört. Olvasdd csak.
Igaz az, hogy "Madarat tolláról és embert barátjáról". De még mennyire hogy igaz Barátom. Két hónap hosszú idő egyedül. Mikor ott van meletted a Másik, de közben végtelenül magányos vagy, éget a bűnbánat, kegyelmet nem találsz. Ilyenkor bőven jut idő a gondolatokra. Az érzésekre. Rendezni őket, katalogizálni, felcimkézni. A közmondásokban van "valami", és hogy mi, azt Rád hagyom, hogy megfejtsd, nem vagy te buta, kinek a szájába kell rágni.
Homokra építkezel, amit majd elsöpör a forró sivatagi szél. Ajánlom tanulj meg repülni kedves régi Barátom, mert Áruló az aki kiadja egy ember lelkét, eladja a világnak a kincset amit rábíztak, és te neki adod arany tallérjaid. Tied a világ Áruló. Csupán néhány csókért, esetleg pár baráti vállveregetésért. Maszkod ártatlan, bizalmat sugárzó meleg barna szemekkel, amit ha mélyre nézel rodhadt penész szín szegélyez. Tolvaj aki más lelkével kereskedik. Szeressétek hát ezt a Tolvaj Árulot, mert megérdemlitek. Sülyedjetek a penésszagú mocsarába, és dobjátok aranyatokat a Sárba.
Igen, Neked szól, hogy lásd, Árulód és Tolvajod. Kisemmiz és továbbáll a Számító. Nekem világos, nincs itt keresni valóm. Makacs vagy, hát megérdemled Őt.

- Ne kérdezd! -

parancsra

Nincs kedv. Nincs kedv semmire. Megmozdulni. Valamit arrébb tenni, hallgatni vagy mesélni. Nincs. Elment és kész. Elvitte az a rettenetes nagy Óriás. Üvöltött, szitkozódott, krákogott. A feje elkerekedett, és kipirosodott, akárcsak egy jokora hatalmas és érett paradicsom. Szemei forogtak a helyükben, és elhomályosultak a dühtől. De hát mit vár a mai fiatal. "Haladj a korral komám" - hallani odakintről, de idebent nincs más csak évszázados visszamaradás. Előszőr eltipor, majd incselkedve és kunyerálva jön vissz. A nyakadba ül rád nehezedik teljes sulyával, kérlel és parancsol. Segits neki, kéri a böhöm, álnok Óriás. És te segítesz. A vér kötelez, na meg a parancsszó, amit már beléd ivódott. Nincs mit tenni. Lázadni nem lehet, a mai világban már nem divat. Belül rodhatsz, és némán engedelmesen követed a parancsszót. Legyőzőtt ez a marha nagy Óriás.

zanzazazazaazazaazanzibar

Megint a rossz útra léptem.
Száz közül megismerem.
Megint a szívemre hallgatok,
Mikor csődöt mond az eszem.

Milyen egy átkozott nyár volt.
Ilyenből egy is elég.

Senki sem tudja az igazi nevem,
Senki sem érezheti, ha szeretem.
Elmondanám, mennyit érsz,
De egyetlen élet oly kevés.

Megint a rossz útra léptem.
Te tudtad, hogy megteszem.
Ami fontos úgy ér véget,
Hogy észre sem veszem.

-------------------------------

Hajnaltól hajnalig tart,
lerágott szép szavak,
ezek csendben itt maradtak.

Mikor elszunnyad a város, lassan útra kel, engem jól ismer...
Álruhába bújtat, hogy ne fedezz fel, ha feléd megyek, és te...

Új napra ébredsz, neked minden oly szép...
Ellopnának tőlem a felhők, ha az árnyékod lennék...

Jókor voltam a rossz helyen, nem is történt semmi sem.
Így várok évek óta már...
A szivárvány hazugság,
az egészet kitalálták!



--------------------------------

Ha visszakapnám eljátszott napjaim,
mégegyszer érezhetném levágott szárnyaim...

És az utcád nem változott,
csak a név lett valami más.
Minden úgy van,mint aznap este,
mikor megesküdtem rá, hogy a...

Kék ég alatt a legszebb dalt majd megírom Neked!
Őrzünk titkokat, hallgatunk, ez összeköt veled...
Addig élek, addig várok, a legszebb dallal eléd állok,
én ott leszek!

---------------------------------

Ott várok a sorok között, talán egyszer rám találsz.
Üvöltök, integetek Neked, de ha nem látsz...

Lehetek a víz, lehetek a tűz,
lehetek a szél, -ami Téged mindig űz-,
az árnyék, lehetek a fény, akkorsem értenél!

Nem kellenek a nagy szavak, hallom minden sóhajod,
elárul minden szívverés, ó, nálam jártál...
Kezed nyomával díszített pulton felejtett pohár,
ez a film lassan pereg, ó, már százszor láttam...

ne vedd el a fényt

egy kis aprosag az egy hetes távollét után... :)

Szeretlek

Csak azt szeretném mondani, így egyszerűen, hogy szeretlek, szeretlek, szeretlek.
Ezt nem tudom másképp mondani, szeretlek, szeretlek, szeretlek, szeretlek.

Annyi mindent szeretnék mondani,
S remélem, te is ugyanígy érzed.
Gondolatban minden egyszerű,
Ha kimondom, nem biztos, hogy érted.