"Hosszú zűrös napja volt,
Egész nap messze volt,
Egész nap úton, ahogy én, ahogy más.
Haza most is este ér,
És mindent elmesél.
Milyen hiába volt ma is minden rohanás.
Azt mondja nem baj,
Ez már a múlt.
Holnap biztosan jobb lesz,
Nem lehet mindíg úgyanúgy.
És ha hozzád bújik fáradtan,
És szorosan átölel.
Sose mond, hogy a holnap is ellene van,
Te csak szelíden ringasd el!"
Olyan mint egy álom, lágyan magához von, körém fonja csillogó ezüst fátyol lényét. Betakar magával, és én boldog vagyok. Elragad, oda ahonnan az ablakok fényei csak apró kis csillagok. Fölvísz a magasba, s majd lezuhanok. Olykor mint az átok kerget a hosszú életen át. A sarkamban lohol, bekebelez. Ilyenkor bántom, "nem tolerálom", talán utálom. De azért mégis csak imádom. Most akkor hogy is van ez?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése