Utálom, hogy nem írhatok le mindent! Utálom, hogy meg kell válogatnom a szavaimat. Utálom, hogy számonkéred gondoltaimat. Utálom, hogy magyarázkodnom kell minden betűért! Utálom, hogy folyton bocsánatot kell kérnem azért amit írok azért, hogy ne éerzzek. Gyűlölöm, hogy már előre félek attól, hogy mikor olvasod el.
Csak ne kérd számond, csak hadd írjak, csak hadd érezzek, csak engedj gondolni.
Azt mondod vigyázzak. Vigyázzak mert tudod mikor szólok hozzád, és mikor van másnak üzenetem. Azt ígéred nem kéred többé számon, csak hogy rombolok. Megöllek belül. Ledöntöm a kapcsulatunkat, amit ketten építettünk. Megölöm a gyermeket. Mindezekért vigyázzak miket formálnak újjaim a billentyűkön. Érzelmeimmel cenzúrázod az írást.
Érzelemi kommunista, aki az élet minden területét ellenőrzi és szabályozza a bűntudattal és lelkiismerettel.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése