Egy történet a cyber térből ugyanoda: "kétezernyolc.álomhava.tizenkilenc. Esős, borongós este, aztán még szürkébb és halottabb nappal. Álmodtam? Netán együtt álmodtunk? Meglehet. Vagy esetleg ez lenne maga a keser-édes valóság? Az sem kizárt. Ő megcsókolt, én megcsókoltam, úgy gondolom ez teljesen természetes, ha két ember vonzódik egymáshoz, történetesen Te meg Én. Igaz lenne? Olyannyira igaznak tünt, hogy már-már magam is elhittem. De mégsem. Nem, nem, nem és nem. Nem mozdult ki sarkaiból a föld, nem volt tüzijáték, és nem voltak kis nyilacskával röpködő Cupidók, mert amire a nap elérte a látóhatárt álmunk szerte foszlott. Eloszlatta a valóság. Maradt a monoton hétköznap. Semmi nem változott, csupán egy újabb vastag álarcal lettünk többek, amivel titkunkat takargatjuk a nagybetűs ÍTÉLKEZŐ VILÁG elől. Csak álmodok tovább és tovább, a titokért. De veled vagy nélküled?"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése