Írásra vágynak az újjak! A billentyűk pötyögésére, a sebességre ahogy a betűk szavakká, alakulnak a képernyőn. Ilyen a technika... nem a papír sercegése ami vonz, hanem a billentyű kattogása...
Ujabb keser-édes történet a cyper térből: "Ismétlődik. Bebizonyosodott, hogy egy körkörös, és ciklikusan ismétlődő folyamat. Hmmm... Folyamat ez? Talán mégsem mondanám annak, mert kellene akkor legyen indulópont és egy végállomás, megállók, na meg persze az út amin végigmegyünk, ketten karöltve. A folyamatban alakul az ember, valamivé válik, valami lesz. De mi nem. Ezek alapján kérem nem beszélhetünk folyamatról, hiszen ez a... valami... csak úgy VAN. Van mert úgy akarom, és van, mert te úgy akarod, de közben nem tartunk semerre.
Megkivánsz, s én menten a tied vagyok. De mindíg több kell. Eleinte beérem, ha hetente enyém leszel. Aztán egyre inkább függő leszek. Lopkodok belőled a tornateremben, a mosdóban, a lépcsőn, a kapuban, a bokrok mögött. Birtokolni akarlak. Érezni, ahogy megbabonázlak. Cserébe neked adom A titkot. Hiányzol, hiányzik az ahogyan hozzámérsz. Szeress, akarj, és akkor szeretni foglak, akarlak! Kell hogy hozzámérj, kell, hogy megérintselek.
Mindennek nincs eredménye, sem következménye. Megtörténnek, de reggelre már ki emlékszik rá? Én emlékszem rád! - sziszegném a szemedbe. Emlékszem! Te vagy az! Hajnalban otthagysz vérbefagyott szívvel, s másnap forgatod a tőrt, mint mágus a pálcáját, hiszen... meg sem ismersz. Látod? Látsz engem? Emlékszel? Én vagyok az... A titkos, éjjeli szerető..." - szerzője EGY ismeretlen
Kicsit zavarosnak tűnik. Nem áll össze egy "szép, rendezett, tiszta" egéssze. Mégis... Benne van minden.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése