"Ami egyszer megtörténik, lehet, hogy soha többé nem történik meg újra. De minden, ami kétszer történik, minden bizonnyal megtörténik harmadszor is." - valoban?
"A szerelem gyakran olyan játszma, amelyben mind a két játékos felváltva azt hiszi, veszíteni fog, és ezért igyekszik hamisan játszani. " - Tulajdonképpen miért is van szükség erre? Mit vesztunk ha eldobjuk a hamis kártyákat? Elvesztünk egy olyant, aki nem fogad el úgy és ahogy vagyunk. Na és? Hadd menjen. Kit érdekel? Jön majd egy másik. Mindíg jön egy másik! Jobb vagy rosszabb ki tudja, de jön. Az ember társas lénynek teremtetett, hat akkor hova izgultok emberek úgy az egyedülléttől??
"Ez mind a felnőtté válás része volt. Elkapnak ezek a kis szenvedélyek, aztán egy pillantás és eltünnek. Megbocsátod a hibáit, tökéletesnek látod, aztán másnap hajnalra vége." - lám lám... ez az átkozott hajnal! Derékba töri az álmokat, szertefoszlatja az illuziokat, eltünik a káprázat, mert csak az éjszaka a szerelemé. Mindent szabad, és mindent lehet. De nézdd.. itt jön a hajnal.. Akárhányszor csak eléri a látóhatárt valami félbeszakad. Visszatér az álarcos valóság. Kaján mosoly ül az arcán. "Megint kilőttem veled, buta hiszékeny ember!" - gondolja magaban, de szemedbe csak vigyorog. Mi pedig megyünk, megyünk, mint az idegenek, föl se pillantva a sáros úttestről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése