Pakol. Szedelőzködik.

pakk pakk... Pakol. Szedelőzködik. Becsomagolja emlékeit, egy jó nagy tévés dobozba. Utána jönnek a kacatok. Felmarkolja, s minden óvatosság nélkül behajítja egy újabb dobozba. Felpakol mindent amire szüksége lehet, még azt is amiről tudja, hogy sosem fogja újra elővenni és használni. Megszokás. Megnyugtatja a jelenlétük, még ha kacatok is. Túlságosan hozzá nőtt ahoz, hogy elhajítsa csak úgy őket a szemétbe, hogy aztán valami semmire kellő népség kitúrja, és megfertőzze a mindennapjaival egy másik kéz. Pakol tovább. Ujjab dobozok, ujabb halom. Gyűl a fölösleg, de cipeli magával csigaházát minden költözésnél. Minden alkalommal új dobozok csatlakoznak a régihez, ujabb kacatokkal, nagyobb halom. A nagy tévés doboz viszont félig is alig van. Abból mindig csak fogy, és csak kicsit gyarapszik.