"Sóhajts, talán nem lesz több ilyen hajnal. Most még nevetsz kócos hajjal, Ma még megvetsz a szavaimért. Lehet így jó, lehet kell, hogy megbánd egyszer, Legalább gyűlölj, de azt őszintén tedd! Én sem bújok el."
Képes vagyok órákig fotókat nézegetni. Fehér karácsonyfaégők világítják meg a szobám esténként (az év minden napján). Mosolygok mikor süt a nap. Élvezem a teát és a kávét elkészíteni, ceremónia nekem. Tucatszor lefotózom ugyanazt a tárgyat, ha nem érzem jónak az elsőt. Kell nekem a konyha melege, a szállingózó finom illatok.
Szavakból faragták kis Cupido világbíró nyilát, és fülön át sebez. (Sok hűhó semmiért)
A Pillanat
"Emlékszem, hogy egyik reggel hajnalban keltem, úgy éreztem, minden csupa lehetőség. azt gondoltam, hát innen kezdődik a boldogság! Ez a kezdete! És persze mindíg egyre több jön! nem jöttem rá, hogy nem a kezdet volt. Maga a boldogság. Az volt A Pillanat. Épp akkor."
parafrázis
Ha a történetem része kell hogy légy, egy napon vissza térsz hozzam!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése